Az Élelmiszertudományi Kar története

Az élelmiszerek készítésének gyári, kötött technológiájú elvei a XIX. századig nyúlnak vissza. Az első, iparszerű, szakmai felkészültséget igénylő területek a cukorgyártás, az olaj- és ecetgyártás volt. Az élelmiszerek tartósításához szükséges szakismeretekre csak a XX. századtól volt szükség. A bepárlás, besűrítés, extrakciós műveletek szakértői kezdetben a vegyészmérnökök voltak. Közülük kerültek ki a szakma felsővezetői.

Az Élelmiszertudományi Kar sem történetileg, sem területileg nem különíthető el a Kertészettudományi Kartól és a Tájépítészeti és Településtervezési Kartól. A mellékelt térképeken megjelölt szinte valamennyi épületben a három kar tanszékei osztoznak.

 

A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet tanáraként 1894 és 1914 között Győry István professzor a kémia, fizika, gyümölcs-, zöldségértékesítés és feldolgozás tantárgyak formájában már tanított élelmiszertechnológiai ismereteket. Ez az Egyetem jelenlegi F épülete (igazgatósági épület, 1893), amely az arborétum felső részén található (hrsz. 5094). Északi részén találjuk az Entz Ferenc Könyvtárat és a Tornacsarnokot. A környéken dúsan termő szőlőültevények után kaptak nevet az utcák: Ménes és Villány is jelentős bortermő vidék. Az utcák 1929-ben kaptak új nevet. A Ménesi út (1898) lett a Nagyboldogasszony útja, a Villányi út pedig Szent Imre herceg útja. 1953-ban az utcák visszakapták eredeti nevüket.

 

A Magyar Királyi József Nádor Tudományegyetem Élelmiszerkémiai Tanszékén 1921 óta folyt olyan felsőfokú képzés, amely az élelmiszeriparral kapcsolatos (Telegdi Kováts László, Lásztity Radomir, Holló János). Élelmiszeripari gépészmérnöki ismerteket a Budapesti Műszaki Egyetemen 1932-től oktatnak. A két egyetem között a tudományos együttműködés rendszeres volt, ám intézményeink között szervezeti kapcsolat soha nem állt fenn.

 

A II. Világháborút követően a szakmunkásképzés, majd a középfokú szakközépiskolai, technikumi képzés került előtérbe, szerteágazó középfokú iskolarendszerrel. Ilyenek voltak a Tejipari Technikum, Malomipari Technikum, Erjedésipari Technikum, Sütő- és Édesipari Technikum, Élelmiszeripari Technikum, stb. Ezek közül sokan már érettségivel egyenrangú végzettséget adtak, s lehetővé vált az így végzett diákok felsőfokú továbbtanulása.

 

A jogelőd intézmények vezetői közül elsőként Mahács Mátyást (1933-tól: Mohácsi Mátyás) kell említenünk. Ő a Magyar Királyi Kertészeti Akadémia oktatója (1939), majd a Magyar Királyi Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (1943) vezetője, 1944 március 15-től első dékánja.

1945-ben az Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztere, Nagy Imre létrehozta a Magyar Agrártudományi Egyetemet (1945. szeptember 26-án megjelent, 8.740/1945. M. E. sz. rendelet). Rektor: Doby Géza, prorektor: Manninger Rezső. Mohácsi a Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Kar dékánja (1946-ban még Rázsó Imre), 1948 június 10-től az egyetem rektora. A rektori hivatal a Bölcsészettudományi Kar épületében működött (Pázmány Egyetem, Eszterházy utca 3), az oktatás a Nagyboldogasszony útján folyt.

 

1953: létrejön a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (Ménesi út 43-45, ez a jelenlegi A épület 1950 óta; hrsz. 4938.) a Magyar Agrártudományi Egyetem jogutódjaként (1968-ig).

1961-ben merült fel az igény arra, hogy a középfokú oktatást magasabb szintre emeljék, és létrehozzák a felsőfokú technikumok rendszerét. Ezért, mire a kormányrendelet hatályba lépett, a legfontosabb tantárgyakból nyomtatott jegyzet várta a hallgatókat. A tárgyalások az Élelmezésügyi Minisztétium Oktatási Osztályán folytak.

1962: a felsőfokú élelmiszeripari technikumok létesítése Budapesten és Szegeden (43/1961. (XII.2.) Korm. rendelet.)

Felügyeleti hatóság: Élelmezésügyi Minisztérium

A tanszékek és a tantárgyak rendszere azonos volt, ezért közös jegyzeteket lehetett készíteni. A két intézmény között annyi eltérés volt, hogy Budapesten gépészeti és műszerezési (automatizálási) szaktechnikusokat is képeztek. Ez a szakágazat 1970-től az Élelmiszeripari Főiskolán, Szegeden folytatta munkáját.

A hallgatók leginkább a szakközépiskolákból érkeztek, pl.:

1964: Pesti Barnabás Élelmiszeripari Technikum

1967: Soós István Élelmiszer-ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet;  illetve

1956: Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola Szegeden

 

1967: a Földművelésügyi Minisztérium és az Élelmezésügyi Minisztérium összevonásával létrejön a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM). Az intézmények felügyeleti hatósága a MÉM lett

 

1968 szeptember 1: A főiskola magasabb oktatási rangra emelkedik; új neve: Kertészeti Egyetem (1968-1986). A törvény szövege így szól: A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1968. évi 25. számú törvényerejű rendelete; Kertészeti Egyetem létesítéséről. A törvény egyúttal előírta a kétlépcsős oktatást is: az Egyetem 3 év után üzemmérnöki, 5 év után okleveles mérnöki (kertészmérnöki) oklevelet adhat ki. Az intézmény feletti felügyeletet a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, illetve a művelődésügyi miniszter gyakorolja. A törvény nem rendelkezik a felsőfokú technikumokról. Ezzel magyarázható az, hogy az Egyetem későbbi munkatársainak egy része a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán kezdte a tevékenységét.

A döntés szakmai hátterét dr. Fábry György, dr. Gasztonyi Kálmán[1], dr. Gyönös Károly nyújtották, és szervezeti szempontból Kozma Pál rektor támogatta.  

 

1969, (idézet a címből): A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 20/1969. (MÉM É. 13.)  MÉM számú utasítása a Kertészeti Egyetemen Tartósítóipari Szak létesítéséről. Az utasítás rendelkezik az oktatás köréről is. Eszerint a Karnak a hűtő- konzerv- dohány- és borászat számára kell okleveles mérnököket képeznie. A diplomában a következő megnevezésnek kell szerepelnie a végzettség szintjének megfelelően: tartósítóipari üzemmérnök, illetve okleveles tartósítóipari mérnök. Ez az utasítás tisztáz néhány addig nyitva hagyott kérdést. A Kar előző megnevezése így hangzik: Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Üzemmérnöki Szak. Rendelkezik egyúttal arról is, hogy a felsőfokú technikumok által kiadott szaktechnikusi okleveleket az Egyetem által kidolgozott feltételek szerint egyetemi diplomára lehessen konvertálni. Rendelkezik arról is, hogy az 1969/70 évi beiskolázástól kezdve a felsőfokú technikumi oktatás már az Egyetemen folytatódjék. Nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ez melyik felsőfokú technikumra vonatkozik. A végrehajtás gyakorlatában ez a Budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumra vált érvényessé. Következésképp 1969-ben a Budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum (technológus ágazat) az Egyetemhez kapcsolódott Tartósítóipari Szak néven.

 

1969: A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar Gödöllőre költözik. Ekkor veszi át a Kertészeti Egyetem a Villányi úti épületet (a gépészmérnöki karra utaló G épület elnevezéssel)

 

1970: a Budapesten és Szegeden 1962 óta működő felsőfokú élelmiszeripari technikumok összevonásával önálló főiskola létesül Szegeden  (A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1970 évi 23. számú törvényerejű rendelete az Élelmiszeripar Főiskola létesítéséről).

Az intézmény neve: Élelmiszeripari Főiskola, Szeged

Felügyeleti hatóság: MÉM

 

A rendelet lezárja az előző által nyitva hagyott rést. Kimondja, hogy a szegedi Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum és a  budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum összevonásával kell Élelmiszeripari Főiskolát szervezni. A hallgatók a sikeres államvizsga után szakirányú üzemmérnöki oklevelet kapnak.

Az Elnöki Tanács nem rendelkezett az oktatás rendszeréről, de – mivel két hasonló intézmény összevonását rendelte el – Budapest és Szeged többnyire azonos jegyzeteket használtak Élelmiszeripari Főiskola felirattal; illetve a szerzők Élelmiszeripari Főiskola, illetve Kertészeti Egyetem fejléccel is elkészítették a jegyzeteiket. Tekintettel arra, hogy a Kertészeti Egyetem számára már kijelölték az oktatandó iparágakat, Szeged számára maradt a hús-, tej-, baromfi-, édesipar és a keveréktakarmányipar (szaktechnológiájával és szakgéptanával együtt).

 

1971: Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kar

1972: A Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Szakának új neve: Tartósítóipari Kar

 

1972: az Élelmiszeripari Főiskola kétkarúintézménnyé válik Hódmezővásárhely bevonásával

 

A volt Budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum Gépészeti és Automatizálási Szak Szegedre költözik, megkezdődik a gépész- és automatizálási üzemmérnökök képzése Szegeden. A műszerezés és automatizálás oktatói a Kertészeti Egyetem Műszaki Tanszékére kerültek. A korra jellemző esemény: a Világnézetünk alapjai című tantárgyat (amelyet 1965 óta tanítottak) az egyetemekhez hasonló formában, marxista-leninista tárgyként kezdték el tanítani az Élelmiszeripari Főiskola Kihelyezett szakán (dr. Sztankó István: A marxizmus-leninizmus oktatása. Felsőoktatási szemle. 1973. január). A megszűnt felsőfokú technikum egyetlen testnevelő tanára (Wéber Józsefné) a Kertészeti Egyetemre került.

 

1974: Budapesten az Izabella utcai épületben befejezi működését az Élelmiszeripari Főiskola Kihelyezett Szak. Erre az átmeneti időszakra azért volt szükség, mert kezdetben a Villányi úton és a Ménesi úton nem volt elegendő tanszéki helyiség és tanterem (főleg laboratórium) az oktatás számára.

 

Az egyetem L épülete eredetileg a Páli Szent Vince Irgalmas Nővérek Patronage Háza volt. Épült: 1915-ben, tervezte Gut Árpád és Gergely Jenő. Jelenleg a teleknek piros kerettel jelölt része tartozik az egyetemhez (Somlói út 14-18, hrsz. 5080/2). Az épületet az Egyetem fiú-diákotthonként használta, a hetvenes évek végén alakítottak ki ott tanszéki helyiségeket és laboratóriumokat. Itt helyezkedik el a Mezőgazdasági és Ipari Mikroorganizmusok Nemzeti Gyűjteménye is. A telek déli része Szeretet leányai Irgalmas Nővérek Társulata tulajdonában maradt (Ménesi út 27).

 

1987: a Kertészeti Egyetem új neve: Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem;

a Tartósítóipari Kar új neve: Élelmiszeripari Kar (1999-ig)

a szegedi Élelmiszeripari Főiskola a KÉE Élelmiszeripari Főiskolai Karává válik;

az Egyetemhez tartozik egy főiskolai kar is: a Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kar

 

1993: Megindul a nyárádszeredai határontúli képzés az Élelmiszeripari Kar bevonásával

1993: bolognai folyamat: elkülönül a B.Sc és az M.Sc. képzés, létrejön a Ph.D. (doktori) képzés

 

1998: a szegedi kar az 1024/1998.(III.4.) Korm. határozat alapján létesített Szegedi Felsőoktatási Szövetség tagintézménye;

1998. május 8. napjától 1999. december 31-ig – a 91/1998.(V.8.) Korm.rendelettel módosított, az állami felsőoktatási intézmények karainak felsorolásáról szóló 25/1998.(III.8.) Korm. rendelet alapján – a József Attila Tudományegyetem Szegedi Élelmiszeripari  Főiskolai Kara (SZÉF), egyben a Szegedi Felsőoktatási Szövetség tagintézménye, s ezzel leválik a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemről

 

1999: Az Élelmiszeripari Kar új neve: Élelmiszertudományi Kar (dékán: Fekete András).

A következőkben a kar neve nem változott, de különböző egyetemi szervezetek tagjává vált:

2000 január 1: a Szent István Egyetem létrehozása az Élelmiszertudományi Kar bevonásával (2003 augusztus 31-ig)

2003 szeptember 1: A kar elvált a Szent István Egyetemtől, és a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemhez csatlakozott (BKÁE)

2004 szeptember 1: névadás, Budapesti Corvinus Egyetem (2015-ig), alapító okirat: 2006

2016 január 1: ismét Szent István Egyetem

 

 



[1] Gasztonyi Kálmán lett az első dékán. dr. Fábry György egyetemi tanári kinevetést kapott 1970 áprilisában